No  nem egészen... de majdnem.

A hétvégén nem a Kiccsim - mostantól ez FuraLány megnevezése, hiába is tetszik neki a korábbi annyira - volt nálunk, ha nem én voltam náluk. Huhú!... Mondta volna Tommy a kis mozdony. De nem mondta, mert nem gőzössel mentem. Bár ez sem volt sokkal jobb...

Kvárról 13:31-kor indultam. Ez a vonat tiszta haszon volt, mert vagy 20 perccel korábban bejött, és akkor még volt rajta egy csomó hely. És Dombóvárig meg sem állt. Ott átszálltam egy IC-re. Csodálkoztam, hogy miért csak 130 Ft volt a pótjegyem. Aztán megtudtam... Egy sima, mezei kocsi volt az IC kocsik után kötve, és nekem oda szólt a jegyem. De ezt még megspékelték azzal, hogy a többi kocsi 20-as volt, ez pedig a 73-as. Tisztára be voltam tojva, hogy rossz jegyet adtak. De szerencsére  nem volt gond. Útközben terv szerint a tájat néztem volna - mivel még soha nem jártam arra -, de elaludtam. De azért a százhalombattai finomítót láttam. És 2 struccot. Tiszta haszon volt. Elég szép kis késést sikerült összeszednünk, így nem csak pár perccel a vonat indulása előtt értem ki a Nyugatiba. A Kiccsim már ott várt a metró kijáratánál - a Nyugati az ő terepe. Útközben szeretett volna sztorizgatni... de nem jött össze. Legalábbis nem úgy, mint szerette volna. Pilisen átszálltunk egy ősöreg - sárga - Volán buszra és pár perc múlva már Nyáregyházán is voltunk.

Az utak pocsékok arrafelé. Az utcákban több a kátyú, mint az aszfalt. Nagy élmény volt kerülgetni őket. Mikor a Kiccsim itt volt, azt mondta, hogy "luxus körülményeket" lát itt. Fel voltam készülve! De - szerencsére - csalódtam. Pozitívan. Nem tudom, hogy miért mondta, amit mondott. Egy szép házban laknak, ami sem kívülről, sem belülről nincs lepukkanva.

Fel voltam készítve, hogy az apja bizonyára be fog szólni, hogy olyan girhes vagyok. De nem tette. És az anyukájával sem volt semmi gond. A papa igen finom csirkepörköltet készített. Meg is dicsértem - mert tényleg ízlett, és mert be is kell vágódni. Este pedig pogácsát "készítettünk". Pontosabban a Kiccsim és az anyukája. Én inkább csak láb alatt voltam. Bár azért sajtot pl. reszeltem.

Másnap családi "event". Egész kellemes volt. A kaja finom volt, a társaság jó. Elmondások alapján már ismertem őket, így nem voltak annyira idegenek. Jó volt, hogy nem feszélyeztem őket. Igazából nem is nagyon foglalkoztak velem. No nem elhanyagoltak! Beszélgettek velem, de nem fordítottak rám túlzott figyelmet. Egy voltam a sok közül... Azt hiszem erről ennyit. Nem nagyon tudok mit mondani. Illetve tudnék. De nem így. Nem itt. Lényeg az, hogy jól éreztem magam. Mindenki nagyon kedves volt velem. Még az ünnepelt is! És tök jó volt, hogy a kaja után végig fogtam a Kiccsim kezét. No nem azért mert féltem! Csak azért mert jó volt. Ő egyébként el is ment az ünnepelttel egy kicsit. Én meg maradtam és néztem a pókerezőket. Engem is hívtak, de nem az én "sportom".

Vasárnap ugyebár Nőnap volt. Ez nekem akkor esett le, amikor még péntek este a konyhában véletlenül a naptárra néztem. Nem is tudatosult bennem, hogy 8-án Nőnap van. Nagy mákom volt! Szóval reggel felkeltem korán, és elmentem virágért. Szombaton - ismét csak szerencsére  - még el kellett ugrani egy szál virágért az "event" előtt, így megtudtam, hogy másnap hová kell mennem, és mikor nyit. Persze én már előző nap is érdeklődtem az após-jelölttől, de nem kaptam konkrét választ, mert még nem tudtuk pontosan hogyan is legye - még aznap megvegyük a többivel együtt, vagy sem. Tehát elsétáltam virágért. A kulcsot kénytelen voltam elvinni magammal, mivel még mindenki aludt a házban. Egy kicsit féltem, hogy ezért le leszek szidva ezért az akcióért. De, mint később kiderült ez egy jó pont lett. Talpra esett vagyok. A Kiccsim egy szál vörös rózsát kapott - nem tudom, és ő sem tudja, hogy mi a kedvenc virága - anyukája, és Ivett pedig egy szál... gerberát - azt hiszem.

Délben elvittek minket Ivetthez. Ő az én Kiccsim legjobb barátnője. Útközben volt egy kis idegenvezetés is. Nagyon szép a környék, de az utak katasztrofálisak! De megérkeztünk. Azt hiszem ott is bevágódtam a virággal. A beszélgetésbe nem nagyon folytam bele. Nem nagyon tudtam volna. De azért később oldódtam. Ivett és a barátja Tamás - aki tiszta olyan mint a volt szobatársam - is nagyon kedvesek voltak. És Ivett nagyon finoman tud főzni! Székelykáposztát csinált. Egy kicsit borsos volt, de így is nagyon finom volt. Ivett mondta, hogy a Kiccsim nem is szólt neki, hogy van már barátja. Legalábbis későn. Vagyis később. Ő már akkor régen tudta, mert egyszer beszéltem vele. Egy kis segítséget kértem tőle, hogy mivel tudom levenni a lábáról az én FuraLányomat. És látta is rajta, hogy megváltozott. Boldogabb, vidámabb lett. Ez nagyon jól esett. Jól esett a tudat, hogy ez a változás miattam következett be. Ivették a vonathoz is kikísértek minket. Szerencsére pont egyszerre indult a vonatunk, így egyikünknek sem kellett várakoznia. Ezért is jó pontot kaptam Ivettéktől. És azért is, hogy figyelmes vagyok, és udvarias. Körülményes lenne leírni, hogy miért mondták ezt... inkább csak higgyétek el nekem.

A hazaút hosszú volt, és unalmas. Kelenföld és Székesfehérvár között "teleportáltam". Fehérváron felhívtam a Kiccsim és kb. fél órát beszélgettünk. Aztán a telefonom baszkuráltam. Aztán nézelődtem. Aztán hazaértem. Fonyódra. Este 10-kor. Megvacsiztam. Röviden elmeséltem a hétvégém, és mentem is aludni. Ma tanfolyás, ami meglepően gyorsan eltelt. Marcaliban lekéstük a csatlakozást. Szóval tiszta jó volt. Itthon is tartottam egy rövid kis elbeszélést, és most itt vagyok.

Nagyjából ennyi. Persze még sokkal-sokkal többet tudnék mesélni. Rengeteg élmény ért, de nehéz őket így megosztani - és nem is jutnak feltétlenül most az eszembe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.