Tegnap este - minden előjel nélkül - rám tört. Nagyon rossz volt. Régen gyakrabban volt, és tovább is tartott, de amióta az én Kiccsim van nekem azóta ez volt az első.

Nem tudom, hogy miért tört rám. Talán a fáradtság miatt. És talán azért is mert a Kiccsim annyira akart pasziánszozni msn-en, én pedig nem rajongok a kártyajátékokért, ráadásul ez elég fura és mindig el is vert. Talán ez is közrejátszott. Az, hogy nem vette észre, hogy nekem mennyire nincs kedvem játszani. Talán... Nem tudom.

Mostanában a munka kérdése is egyre gyakrabban felmerül. Sokat gondolkozok rajta. Lépni kellene. Az esztergomi állást már bebuktam. Még nem írtak, de ha megkaptam volna, akkor mát jeleztek volna. Most van egy másik Tiszaújvárosban a múzeumban. Nem hinném, hogy lenne esélyem. Persze ilyen hozzáállással mit várok? De az az igazság, hogy néha azon is elgondolkozok, hogy nekem való e az ilyen munka. Igazából nem tudom, hogy mi lenne nekem való. Félek kilépni a munkaerőpiacra. Nem tudom, hogy meg tudom e majd állni a helyem. Hogy "életképes" vagyok e. Nem tudom... És ha ezen agyaskodok, akkor csak elkeserítem magamat. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy hülye ember. Talán még azt is lehet mondani, hogy okos vagyok. De ez nem elég! Persze van más jó tulajdonságom is, de a törtetés pl. hiányzik belőlem.

Ennyit mára a panaszkodásból és a negatív gondolatokból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.