Ma nem kellett tanfolyásra mennem, mert a Szandrának Bp-re kellett mennie. Gondolhatjátok, hogy mennyire sajnáltam.

9 óra  után keltem fel. Egész jól kialudtam magamat annak ellenére, hogy az én Kiccsim 4:42-kor írt nekem egy sms-t, hogy mégsem megy suliba. Majd kiugrottam a bőrömből. És nem az örömtől - hanem úgy megijedtem.

Gondoltam lesz egy laza napom. Nem kell csinálnom semmit. Esetleg elmegyek tekerni. Vagy olvasok. De az öcsém - pár napos ostrom, majd heves közelharc után - nekiállt a kapu festésének. Már 5 éve, hogy lefestettem a kerítést, de a kapu cirádáihoz nem volt idegzetem. Most se nagyon, de nem hagyhattam, hogy egyedül melózzon miközben én itt bent lustálkodok. És ketten jobban megy a munka is. Nem olyan unalmas. Szóval a betervezett lustálkodás helyett a kaput "simogattam" vagy 2 órán át, majd jött a festészet kb. 3 órában. És még mákot is kellett darálnom ebédhez illetve vacsorához is. Szööörnyűűű...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.