Hú de mennyi van!

Vissza kellett olvasnom, hogy mi is volt a végszó... De már megvan!

Szóval szerdán A PEcH-et lerendeztem. A kishölgy aranyos volt, és odahívott, amikor meglátott. (Persze én direkt az ablakával szemben ültem le.) Kitöltötte nekem ceruzával a javítást, és elmondta, hogy mit írjak arról, hogy nem dolgoztam ott, ahol szerintük igen. Visszamentem az asztalhoz, megírtam a nyilatkozatot, és kitöltöttem a javítást, és gyorsan le is adtam. És még beértem a tanfolyásra is. Bár elrontották a bevallásom, és ezért egy napom elment pocsékba, de ennek ellenére pozitív tapasztalataim voltak.

Nagyon jó volt újra látni a Kiccsimet. Nagyon hiányzott már! A hétvége nagyon jól sikerült. Volt 1-2 összetűzés. Egyszer le is mentem a földre aludni. De összességében nem volt gond. Nagyon szeretjük egymást. Hamar el is múlt a vihar, és visszahívott aludni maga mellé. Amúgy mindig én kezdtem a duzzogást. Nem túl kellemes, hogy én jóval korábban kelek. És amint felkelek, én már pörgök is. Neki viszont alacsony a vérnyomása, így időre van szüksége, hogy magához térjen. Viszont nem hagyhatom ott, és nem is "zaklathatom". Ez egy kicsit unalmas reggelente. Mindegy. Hülyeség!... Amúgy a vita kapcsán elmondta, hogy mit kéne csinálnom. Hogyan bújhatok hozzá. És arra kért, hogy beszéljek hozzá. Egyszer már mondta, hogy szereti a hangomat - de szerintem ezt már itt is említettem.

A Kiccsim nagy Star Trek rajongó. Főleg az első sorozatot szereti, Kirk kapitánnyal. Most jött ugye ki egy Star Trek film. Nos én megszereztem. Nagyon örült neki. Egyik este meg is néztük. Csakúgy, mint a Kocka trilógiát. A trilógiából nekem az első rész tetszett a legjobban, míg a Kiccsimnek a második. Nekem az tetszik az elsőben, hogy nem derül ki, hogy ki is készítette, és milyen célt szolgál. És jók a karakterek. Főleg Worth-é. A Star Trektől különösebben nem voltam elájulva. Látványos dolgok vannak benne, de amúgy nem egy nagy durranás. És ha már filmek, akkor itt van a 300. Megnéztem tegnap éjjel. És tetszett! Sokkal jobb volt, mint vártam. Igaz, hogy elég komoly ellenszenvvel viseltettem iránta. De nem is volt annyira elrugaszkodott, mint gondoltam. Azok a bizonyos szörnyek nem is voltak szörnyek. Maximum az ephoroszokat és a Halhatatlanokat ábrázolták kicsit eltúlozva. És persze ez a hiányos felszerelés. Én úgy tudom, hogy a Spártaiak nehézgyalogosok voltak, és ez ugye azt jelentette, hogy nehézpáncélt viseltek. Nem egy szál ágyékkötőben rohangáltak. De tagadhatatlan, hogy így sokkal jobban ki lehetett domborítani az izomzatukat. De már be is fejeztem a kötekedést!

A Kiccsimmel megnéztük a viharos Balatont is. Ő még nem látta. És tetszett neki. Mondta, hogy jó program volt. Igaz, hogy nem ezt terveztem be. A Naplementét akartuk megnézni, de a vihar közbeszólt. De nem tudta elrontani a programot. Szombaton nagyon sokáig ágyban maradtunk. Sajnos csak ez az egy ilyen nap. Vasárnap már korán megy haza, így nem maradhatunk ágyban. Az elválás megint nagyon nehéz volt, de vigasztalt - vigasztal - az a tudat, hogy nem kell sokat várni, és újra együtt leszünk.

És péntek! Hiszen ide még nem írtam a pénteki napról! Jött hozzánk tanfolyásra 2 külföldi lány. Egy finn, és egy német. A Szandra hívta őket, hogy más kiejtést is halljunk, és mással is beszélgessünk. 3 csoport volt, és mind a kettővel, és a Szandrával is beszélgettünk. Kaptunk egy kérdőívet, és az abban szereplő kérdésekre kellett megtudnunk a választ. Először féltem egy kicsit, de a finn lány - vele kezdtünk - egy tünemény volt. Nagyon jól elbeszélgettünk velük. A német lány már nem volt annyira nyitott, és a kiejtése is fura volt, de vele is jól el voltunk. Pénteken megint jönnek.

Nagyjából ennyi...

JAh mégsem! A Marika néni érdeklődött a Kiccsim iránt, hogy itt van e még. Ez fura, mert elég beteg, és néha bizony zavarodott, és nem tudja, hol van. De ezt egy tiszta pillanatban mondta. És azt is hozzátette, hogy kedves lány. Ő annak látja. Pedig eddig csak annyit látta, hogy elköszöntünk tőle, ha Kriszti indult haza. Esetleg egyszer-kétszer futólag.

És a Vadásztól is kaptam levelet. És tegnap a Táncsicsba is bementem. Volt időm bőven. Meglátogattam a Miklósnét. Örült nekem. Annak ellenére, hogy nem voltam a legjobb tanítványa, és a fiával sem voltunk jó barátok. Más körökben mozogtunk. De mégis a Miklósné az egyik kedvenc tanárom.

No de most aztán tényleg befejezem...

De mégsem! Kicsit szétszórt vagyok. Vagy talán túl sok dolgot szeretnék megemlíteni. Lényeg, hogy ismét fogyózok. Bár a Miklósné is azt mondta, hogy most jól nézek ki - és ő szerintem megmondaná ha nem így gondolja - és a Kiccsim is imádja a pocakom és a "cicimet". Én viszont kevésbé. És ezt ő is elfogadta. Azt mondta, hogy ha szeretnék, ha úgy jobban érzem magam, akkor fogyjak le. Nem is eszek már annyit, és ismét nekiálltam "gyúrni". Így nem kell annyit fogynom majd, mivel ha nagyobb lesz a karom, akkor már nem fog zavarni egy kis pocak. Most viszont még zavar. Egyébként azt veszem észre, hogy van egy kis haszna. Ha nem is látványosan, de erősödtem. Nem rég még bele akartam halni 10 (!) fekvőtámaszba, most viszont 12-t is megerőltetés nélkül lenyomok. Tudom, hogy nem sok - sőt kevés - de még így is előrelépés.

De aztán most már tényleg!...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.