Ma volt az angol szóbeli. Mit is mondjak? Hosszú volt. Nagyon hosszú.

11:50-re hívtak be, de csak egy órával később mehettem be. Ha ezt tudom, akkor mehettem volna egy vonattal - 2 órával - később. De nem akartam csisszre odaérni, ezért mentem egy korábbival. Ha nem lettek volna ott a csoporttársak, akkor halálra untam volna magamat. Így is nehezen viseltem. Először azért izgultam, hogy mikor jövök már, hogy mit húzok, hogy hogyan szerepelek. Aztán meg azért, mert azt hittem, hogy nem sikerült. Én komolyan azt hittem! Mindenki mondta, hogy milyen jól eldumált, mennyi mindent elmondott, milyen folyamatosan beszélt stb. Én viszont szinte leblokkoltam amikor bementem. Úgy éreztem, hogy rengeteg nyelvtani hibát vétettem, hogy nyökögtem. De hogyan is volt?

Az egyik vizsgáztatót már reggel láttam, és nem volt túl bíztató. Elég morcos képet vágott. Aztán az Adri azt mondta, hogy nem is lehet érteni, amit mond. És ott voltak az olyan szituációk, amiket nem gyakoroltunk, még csak hasonlókat sem. Aztán a képek, amiken csak emberek vannak - én ugye a tájképekre gyúrtam. És a majd' 3 órás várakozás sem volt éppen jó dolog. De végre sorra kerültem. Nagyon ideges voltam, mert nem is tudtam, hogy mit is kéne elmondanom magamról. Bementem. Elég gyorsan elmondtam magamról, ami hirtelen az eszembe jutott. A nő kérdezett. Nem a morcos faszival beszélgettem, aki egyébként rendes volt nagyon - ezt mondták a többiek. Sajnos csak emberes képek voltak. Az egyiken egy idős házaspár otthon, a másikon 3 fiatal egy villamoson. Ezt az utóbbit választottam, mert a tömegközlekedés és a környezetvédelem kedvenc téma. Vesztemre nem tudtam, hogy mi az a villamos, de nagyon kreatívan elmondtam, hogy mi nem. A szituáció gyakorlatilag egy útbaigazítás volt. Amit vettünk is, amire készültünk. A legszörnyűbb, hogy voltak olyan dolgok, amik az eszembe jutottak, de nem mondtam el. Mikor kijöttem, össze is voltam zuhanva, hogy hogyan lehetek ekkora marha, és mennyire nem ment az egész. Szerencsére nem kellett sokat várni, és kiírták az eredményeket. És a csoportból az enyém lett a legjobb. És ami a legjobban meglepett, hogy enyém lett a legjobb kommunikatív érték is. A hallott szöveg pedig vicc volt, mert minden csoport ugyanazt a szöveget kapta. Így mi már tudtuk a válaszokat, amikor még be sem mentünk. Nem lett volna rá szükség, de akkor is mókás volt. Igaz egyet - amire nem is mondták meg a megoldást - nem tudtam, de még így is jó vagyok, és úgy vélem, hogy ki lehet jelenteni, hogy a szóbelim megvan.

Most viszont megyek pihenni, mert elég fárasztó volt a mai napom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.